Az történt, hogy 3 év kihagyás után ismét van kábel TV a lakásomban. Ennek köszönhetően kimaradtam azokból a folyamatokból, amik a jelenlegi állapothoz vezettek és elég sokkoló volt a visszatérés. Hát megdöbbentő, ami itt szórakoztatás néven folyik. 

Az első sokk akkor ért, amikor reggeli készülődés közben csak hallgattam valamelyik kereskedelmi csatornát, belefutottam egy reklámblokkba. A "miamiamiajó" kezdetű ostoba dalocska sajnos képes órákra megkeseríteni az ember életét, úgy beeszi magát az agyba, aztán ott vannak a giccstengerben és romantikus dallamokban úszó tampon reklámok, meg a "megmondomatutitudományosat" típusú rettenetek. Na ettől teljesen elszoktam. De a kedvenc még mindig a szomszéd Mari néni, akinek az életét teljesen megváltoztatta a legújabb orrszőrfazonírozó-kézikészülék, amitől a Joci bácsi már nem horkol, így mindketten boldogok és elégedettek és nem is értik, hogyan élhettek az elmúlt 50 évben enélkül. A nyereményjátéknak álcázott reklámokat se hagyjuk ki, ennek a mélypontja a filmes kvízkérdés, 360 forintos sms a válasszal és nyerhetsz egy egész hónapra elegendő (1 doboz) káposztaleves kapszulát! Nem, nem tévedés, káposztaleves kapszula. Először én is azt hittem rosszul hallok...

Ha ezen túlestünk, jönnek a műsor beharangozók. Nem semmi ez sem. az Észbontók c. vetélkedő a beharangozó 45 másodpercében is több agysejtet nyír ki, mint bármi más, az Éjjel Nappal Budapest pedig nem valóságshow, óóó nem, ez a legújabb magyar filmsorozat, bár még valóságshownak is gyenge lenne. Lehet hogy nem véletlen, hogy sem a szereplők valódi nevét, sem rendezőt vagy egyéb "alkotót" nem sikerült találni gugli segítségével sem. További  távirányító csattogtatás után futottam bele legújabb tömegpusztító fegyverünkbe, a Muzsika TV-be. Döbbenten állt meg a kezem a gombon és még továbbkapcsolni is elfelejtettem a sokktól. Nekem már elég régóta van egy elméletem arról, hogy a kappanhangú lagziszenészeknek (tudjátok, akik egy szintivel lenyomják még a Metallica legkeményebb számait is) külön konzija van, mert nem hiszem el, hogy ennyi egyenhangú ember éljen egy országban. A közönség mulat, Siller Ferry (nem Feri, az snassz) meg aktivitebn adja elő a " roma vagyok" kezdetű nótáját, amitől szerintem a valódi roma zenészek sírva menekülnek. 

A híradók szerintem külön tanulmányt érdemelnének, de a kereskedelmi csatornás megölte-ellopta-leszúrta-lezuhant-éhezik-bébipanada vonal mellett, a különböző politikai irányultságú csatornák másodpercenként méricskélt bal-jobb-jobb-bal-kiselefánt hírműsorai sem nyújtanak különösebben tartalmas tájékoztatást. Vagy mindet nézi valaki és megpróbálja leszűrni a lényeget, vagy egyiket sem. Én az utóbbi mellett maradok. 

Sorozatok tekintetében ahogyan elnéztem még mindig a gyilkosos-nyomozós a legmenőbb, ezt minden csatornán találtam gyakorlatilag reggel héttől éjfélig minden műsorsávban. Ezeken kívül a 10-15 éves vagy még régebbi amerikai filmek mennek esténként, amit már az is látott, aki nem akarta. Nagyjából ennyi. A legnézhetőbb program akár filmek, akár beszélgetések vagy saját gyártású beszélgetős/tájékoztató műsorok tekintetében még mindig a Duna TV-n vannak. Utána jönnek az M1 és M2, valamint a tematikus csatornák, mint Filmmánia vagy NatGeo és slussz. Nekem elvileg 28 csatornám van (mondjuk még csak a felét sikerült megtalálnom) de ez is teljesen fölösleges, mert 3-4 ha van benne, ami tényleg elmegy. Nem tudom mi a fene lehet a negyvenvalahányas csomagban, de nem gondolom, hogy akkor minőségbeli különbséget hozna a plusz csatornák tömege. 

Mindezek ellenére, épp ma jött velem szembe egy cikk, miszerint évente 72 napnak megfelelő órát töltünk a TV előtt. Kicsit mellbe vágott az adat, gondoltam erős túlzás. Ami azonban még rosszabb, hogy a Nielsen adatai alapján, 2010-2011-es felmérések szerint is több mint 56 napnyi órában bámuljuk a dobozt. 56 nap!!! Rengeteg idő.

Mikor minderre rádöbbentem, azért eltelt néhány nap, a szerződés felmondásának ideje lejárt, így 1 évre elköteleztem magam a TV mellett. Hát ez van. Persze nem mondom, hogy ördögtől való dolog a TV, csak ésszel kéne csinálni mind nézői, mind alkotói oldalon. Ne felejtsünk el gondolkodni.