Arturo Ui az Örkényben

Még gimi negyedikben egy magyar faktos órán láttam Brecht Állítsátok meg Arturo Uit! című drámájának tévéfilm verzióját. Iszonyatosan magával ragadott a történet, remek színészi alakítások (kiemelném Harsányi Gábor nagyszerű játékát, aki manapság inkább komikus oldalát domborítja, s az Újpesti Színház stábját erősíti), jó rendezés, szóval maradandó élményt nyújtott. Aztán később egyetemen, ha beszéltünk is róla, csak érintőlegesen. Tizennyolc éves korom óta várom, hogy valakinek legyen már vér a pucájában és állítsa színpadra, de nem akaródzott egy rendezőnek sem ehhez a drámához nyúlni. Aztán jött a hír, hogy Zsótér megcsinálja az Örkényben, ráadásul újra is fordítatta. Egyből felvillanyozódtam. Örkény társulata+Brecht+Zsótér, hát ennek valami tényleg jónak kell lennie. Érdemes volt várni, mert méltó interpretációt kapott a szöveg.

Brecht amerikai emigrációja idején írt története Hitler hatalomra jutásának „parafrázisa”. Arturo Ui, Chicago hírhedt gengsztere a zöldég bizniszbe, egészen pontosan a karfiol trösztbe akar beszállni minden áron. Nyilván nem lövök le semmilyen poént, sikerül is neki. A szöveg nem könnyű, figyelni kell, még nekem is zavaros volt az eleje, pedig nem újdonság a sztori. Zsótértól pedig megszokhattuk, szinte már védjegyévé vált, hogy szövegcentrikus rendezéseiben a mozgás kevés szerepet kap. Őszintén szólva nekem már néha erőltetett is ez a nagyon minimalista játék, de jelen esetben tökéletesen kiegészítette a darab mondanivalóját. Az eszméletlen zseniális multifunkcionális díszlet egy óriási karfiol a színpad közepén, amin át, keresztül, benne, rajta, kivetítve játszanak a színészek. Arturo Ui, a kegyetlen gyilkos pedig a törékeny alkatú, szőke, kék szemű Kerekes Éva, aki hol ártatlan pofika, hol vérengző diktátor. Nagyszerű választás, hatalmas alakítás, színészi eszközeinek széles skáláját vonultatja fel az Örkény vezető színésznője. Nagyon el van találva. De a többiek játékáról is csak superlativusokban tudok beszélni. Igaza van Csáki Juditnak, amikor azt mondja, hogy kösse fel a gatyáját a Katona, mert nagyon jön fel az Örkény.

Ami az egész előadás pikantériáját adta, hogy a választások második fordulójának napján néztem meg, pedig nagyon nem volt kedvem. Kissé másnaposan, kialvatlanul, úristen Zsótér lesz!-felkiáltással indultam neki az estének. Majd úgy jöttem ki, hogy ezt kár lett volna kihagyni, sőt! Menjetek és nézzétek meg ti is, mert jó, mit jó, kiváló előadás! Most borítékolom Kerekes Évának a Kritikusok Díját, de minimum a POSZT legjobb női főszereplőnek járó helyezést. Szóval a választások napján a korrupcióról, cukormázba bújtatott hazugságokról, a politikai retorika kigúnyolásáról, ki kinek a haverja alapon történő kapcsolatrendszerekről, az igazságszolgáltatás hamis működéséről, félelemről és erőszakról szóló előadást néztem egy olyan színházban, melynek sorsa, remélem, nem esik áldozatául az éppen aznap fölényesen nyerő politikai oldal színházirtásának, mely az elmúlt években már megkezdődött a vidék frontján.

Ja, és Zsótér mögöttem ült :)