Bebizonyosodott, hogy a gyerekmesék kegyetlenek. Ez talán nem meglepő azok számára, akik egy kicsit is belegondoltak már mélyebben Piroska, Hófehérke vagy Hamupipőke történetébe, ám Csipkerózsika számomra még felnőttként is megmaradt valahogy érintetlenül. Mert rendben, van az a kis baki az orsóval, de az ébredés szép, ott a herceg, a happy end, addig meg csak aludt, mi baja lehetne. Juronics Tamás és a Szegedi Kortárs Balett, azonban megerősített abban, hogy igen, a gyerekmesék tényleg kegyetlenek!

Csipkerózsika a szendergés 100 évét nem megnyutató tudatlanságban tölti, hanem a legkegyetlenebb rémálmok közepette. Rémálom, amiben a fülledt szexualitás az uralkodó. A romantikus lányregényből, egyszer csak valami egészen groteszk húspiacon találja magát: farkasként vicsorgó pasik, vonagló csajok, vergődés és erotika. A szerelemnek persze nyoma sincs, Dj Dusán & Milán zenéje mellett, csak néhol tűnnek elő Csajkovszkij romantikus dallamai, mikor a szép szőke herceg, királykisasszonyát keresve átlibben a színen. Csipkerózsika is egyre mocskosabb lesz, a kezdetben hófehér ruhája, az előadás végére teljesen vörössé válik. Ahogyan a romantikától eljutunk a 21. századig, a szüzességtől, a kemény szexig, az ébredés sem lehet tökéletes. A szép szőke herceg csókja után ugyanis, a kis hálátlan, vígan hentereg egyik, álmából már ismert, démonával, miközben a királyfira nemes egyszerűséggel rácsukódik a díszlet.

A táncosok persze, most is kiválóak, a koncepció jól felépített és kidolgozott, de kissé szájbarágós. (Ahogyan kedves barátom modta "voltak benne enyhén erőltetett rendezői megoldások".) Ezek többségét el is tudnám fogadni, ami leginkább zavar, az a fészek. Egyszerűen indokolatlannak és fölöslegesnek tartom szegény lányt egy fészekbe tuszkolni pusztán azért, hogy a fenevadak kitombolhassák magukat alatta. Erre lehette volna elegánsabb megoldást is találni. Ugyanebben a jelentben megjelenik a szép szőke herceg is, ám ez az egyetlen, amikor elmarad Csajkovszkij. Ő is beáll a tomboló vadak közé, bár nem egészen egyértelmű, hogy ő is meg akarja szerezni a lányt vagy meg akarja védeni, és a későbbiekben sincs semmiféle visszacsatolás, hogy mit is keresett itt hercegünk. 

Összességében egy jól megcsinált előadást kaptunk, katarzis nélkül. Juronics és a társulat is hozza a tőle megszokott magas színvonalat, monumentális díszlettel és jól válogatott zenékkel, szóval működik a dolog, de nem lett libabőrös a karom, mint ahogyan az megtörtént korábbi előadásaikat nézve. De persze az is lehet, hogy csak Juronics Tamás hiányzott a színpadról a libabőrhöz...