Visszatértem. Nem voltam olyan szerencsés, mint Csipkerózsika kollegina, akit a Herceg csókolt újra öntudatra (ha maradunk a mesésebb verziónál és nem Juronicsot vesszük alapul), nekem a belső kényszer maradt, ami nem hagyott tovább szunnyadni. Egyrészt akad éppen elég előadás, film, zene és mindezek egyvelege, amiről érdemes szót ejteni, másrészt viszont történtek olyan események a kulturális közéletben, amikről szintén szót kell ejteni. Ez a második a kevésbé vidám fele. Jobban esett volna a Herceg csókja, meg a "Boldogan éltek, míg meg nem haltak.", de nem ez van. 

Mindezek mellet azonban nem szeretnék politizálni, egyszerűen csak reflektálok/reflektálunk a kulturális közélet eseményeire és elmondjuk a véleményünket. Nem kell velem/velünk egyetérteni, de támadni sem, hiszen ez is csak egy vélemény a sok közül. Az érdekes vitákra, az építő kritikákra azonban mindig nyitott vagyok.  

Egy új tagunk is akadt, Kistigris próbálgatja karmait a blogon.

Szóval üdvözlet mindenkinek, aki már ismer és annak is, aki még nem. Csapjunk a lovak közé!